Mit jelent?
Amikor kötvényt vásárolsz, valójában hitelezővé válsz: a kibocsátónak kölcsönadod a pénzed, cserébe kamatot és a lejáratkor a tőke visszafizetését ígéri. A csődkockázat azt fejezi ki, mekkora az esélye annak, hogy a kibocsátó ezt az ígéretet nem tudja betartani – például mert pénzügyi nehézségekbe kerül, csődeljárás alá kerül, vagy egyszerűen nincs elég bevétele a kötelezettségek fedezésére. Minél kockázatosabb egy kibocsátó, annál magasabb kamatot (kockázati felárat) kell fizetnie ahhoz, hogy a befektetők egyáltalán hajlandóak legyenek kötvényt vásárolni tőle – ez az összefüggés a kötvénypiac egyik alapelve.
Hogyan mérik?
A csődkockázat legelterjedtebb mérőszáma a hitelminősítés, amelyet a nagy nemzetközi hitelminősítők (S&P, Moody's, Fitch) adnak ki egy betűjeles hitelminősítési skálan (AAA-tól D-ig). Egy AAA minősítésű állampapír csődkockázata elenyészőnek számít, míg egy CCC vagy annál gyengébb besorolású, ún. spekulatív ("junk") kötvényé jelentős. A piac emellett közvetlenül is beárazza a csődkockázatot: a hitelfelárat (spread) – vagyis hogy egy kötvény hozama mennyivel magasabb egy hasonló futamidejű, biztonságosnak tartott referencia-kötvényénél – gyakran figyelik, mint a csődkockázat piaci megítélésének mércéjét. Léteznek olyan származtatott termékek is, mint a CDS, amelyek kifejezetten a csődkockázat elleni biztosításra szolgálnak.
Mire figyelj?
Egyedi kötvény vásárlása előtt mindig érdemes megnézni a kibocsátó hitelminősítését és pénzügyi helyzetét, mert egy csőd esetén a befektetett tőke jelentős része vagy egésze elveszhet. A csődkockázat kezelésének egyik legegyszerűbb módja a diverzifikáció: egy kötvényalap sok különböző kibocsátó papírjait tartja egyszerre, így egyetlen kibocsátó csődje kisebb hatással van a teljes portfólióra. Az Alapszűrőben megnézheted, milyen átlagos hitelminőségű kötvényekből épül fel egy adott alap portfóliója, és ez alapján választhatsz a kockázattűrő képességednek megfelelő terméket. Fontos tudni azt is, hogy a csődkockázat nemcsak vállalatokat, hanem államokat is érinthet – bár egy ország csődje ritkább és jellemzően hosszabb, elhúzódóbb folyamat, mint egy vállalaté, a nemzetközi pénzügyi történelemben erre is volt már példa.