Mit jelent?
A CRS (Common Reporting Standard, azaz közös jelentéstételi standard) az OECD által kidolgozott keretrendszer, amelyhez ma már több mint 100 ország csatlakozott, köztük Magyarország és szinte az összes uniós tagállam. Lényege, hogy a résztvevő országok pénzintézetei – bankok, brókercégek, alapkezelők – minden évben jelentik a helyi adóhatóságnak azoknak az ügyfeleiknek a számlaadatait, akik más CRS-tagország adóügyi illetőségével rendelkeznek. Az adóhatóságok aztán automatikusan, emberi kérés nélkül kicserélik egymással ezeket az adatokat.
Hogyan működik a gyakorlatban?
Ha egy magyar illetőségű személy külföldön nyit befektetési számlát – mondjuk egy külföldi brókernél –, az adott ország pénzintézete rögzíti az illetőségét, a számla egyenlegét és a rajta keletkezett hozamot, majd ezt továbbítja a saját adóhatóságának. Az onnan eljut a magyar NAV-hoz. Ez fordítva is igaz: egy magyar bank vagy alapkezelő jelenti a NAV felé a nála számlát vezető külföldi illetőségű ügyfelek adatait, amit a NAV továbbküld a megfelelő országnak. A rendszer célja, hogy eltűnjön az a lehetőség, hogy valaki egyszerűen elhallgatja a külföldi jövedelmét, mert a bevallásból kimaradt tétel az adóhatóság adatai közt úgyis megjelenik.
Mire figyelj?
A CRS nem ró rád új adót, csak láthatóvá teszi a külföldi számláidat és hozamaidat az illetőséged szerinti adóhatóság előtt. Ha van külföldi befektetésed, érdemes ugyanúgy bevallanod a jövedelmet, mintha itthon keletkezett volna – a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények általában rendezik, hogy melyik országban mennyit kell fizetni. A FATCA-tól a CRS abban különbözik, hogy nem egy országra (az USA-ra) szabott, hanem sok ország közötti, kölcsönös rendszer. Mivel a résztvevő országok listája és a jelentési küszöbök időről időre változhatnak, a mindenkori szabályokat érdemes közvetlenül a pénzintézetnél vagy adótanácsadónál ellenőrizni.