Mit jelent?
CFD-ügylet kötésekor a befektető és a szolgáltató (jellemzően egy brókercég) megállapodik abban, hogy a pozíció nyitása és zárása közötti árfolyam-különbözetet egymásnak kifizetik. Ha a befektető úgynevezett hosszú (long) pozíciót nyit, és az árfolyam emelkedik, a különbözetet a szolgáltatótól kapja; ha esik, neki kell fizetnie. Rövid (short) pozíció esetén ez fordítva működik. A CFD tehát maga a derivatíva egyik fajtája: az értéke a mögöttes eszköz árfolyamától függ, de a befektető sosem szerzi meg magát az eszközt, például a részvényt vagy a devizát – csak az árfolyammozgásra fogad.
Hogyan működik a tőkeáttétel?
A CFD-k egyik legfontosabb jellemzője a tőkeáttétel: a pozíció teljes értékének csak egy töredékét, az úgynevezett fedezetet (margint) kell a befektetőnek befizetnie, a többit a szolgáltató finanszírozza. Ez azt jelenti, hogy viszonylag kis tőkével lehet nagy névértékű pozíciót nyitni, ami a nyereséget és a veszteséget egyaránt megsokszorozza. A margin kereskedés logikája miatt egy kedvezőtlen árfolyammozgás akár a befizetett fedezetnél is nagyobb veszteséget okozhat, és a szolgáltató további fedezet befizetését kérheti, vagy automatikusan zárja a pozíciót, ha a veszteség eléri a megengedett szintet.
Mire figyelj?
A CFD-k Magyarországon és az Európai Unióban is szigorúan szabályozott, kockázatos termékek: a felügyeleti hatóságok kötelezik a szolgáltatókat arra, hogy figyelmeztessenek, a lakossági ügyfelek jelentős többsége veszteséggel zárja CFD-pozícióit. Deviza CFD-nél a devizakockázat is hozzáadódik a tőkeáttétel kockázatához. A CFD-k tipikusan rövid távú, aktív kereskedésre szánt eszközök, nem hosszú távú megtakarításra – aki inkább hosszabb távú, kevésbé kockázatos befektetést keres, annak érdemesebb a hagyományos befektetési alapok felé fordulnia, amelyeket az Alapszűrőben lehet összehasonlítani.