Mit jelent?
A Bollinger-szalagok három vonalból állnak: egy középső mozgóátlagból (jellemzően 20 napos), valamint egy felső és egy alsó sávból, amelyeket úgy húznak meg, hogy az árfolyam statisztikai szórásának (jellemzően kétszeresének) távolságára helyezkednek el a középvonaltól.
A lényeg, hogy a sávok szélessége nem állandó: nyugodt, kis ingadozású piacon összeszűkülnek, míg turbulens, nagy kilengésű időszakokban kitágulnak. Ezzel a Bollinger-szalagok közvetlenül a volatilitást teszik láthatóvá a grafikonon.
Amikor az árfolyam a felső sávhoz közelít vagy azt átlépi, sokan túlvettnek tekintik az adott pillanatot; amikor az alsó sávhoz ér, túladottnak. Ez az eszköz is a technikai elemzés családjába tartozik.
Hogyan működik?
Két jellegzetes mintázatot szoktak kiemelni. Az első az úgynevezett "szalagösszehúzódás" (squeeze): amikor a felső és alsó sáv szokatlanul közel kerül egymáshoz, az alacsony volatilitást jelez, ami gyakran egy nagyobb kitörés előjele lehet — bármelyik irányba.
A másik jellegzetesség, hogy az árfolyam a sávok mentén "gördülhet": erős trend idején az ár hosszan a felső (vagy alsó) sáv közelében maradhat anélkül, hogy ez valódi fordulatot jelentene. Ezért fontos, hogy a sávok érintése önmagában nem automatikus vételi vagy eladási jelzés, hanem inkább a relatív ár-pozíció és a volatilitás mértékét mutatja.
Mire figyelj?
A Bollinger-szalagok félrevezetőek lehetnek erős, egyirányú trendekben, mert az árfolyam huzamosan a sáv szélén "tapadhat" anélkül, hogy fordulat következne. Emiatt más mutatókkal — például az RSI-vel — együtt érdemes értelmezni.
Fontos különbséget tenni az egyedi részvények rövid távú kereskedése és a befektetési alapok hosszú távú elemzése között: utóbbinál a napi volatilitás technikai mintázatánál sokkal fontosabb a mögöttes eszközallokáció és a díjszerkezet, amit a Díj-műhely segítségével lehet átlátni.