Mit jelent?
Minden aktívan kezelt befektetési alaphoz jellemzően tartozik egy benchmark: egy tőzsdeindex vagy összetett referenciaportfólió, amely megmutatja, mit hozott volna a piac az alapkezelő döntései nélkül. A benchmarkhoz viszonyított teljesítmény (angolul gyakran relatív hozam vagy a szélesebb alfa fogalom része) egyszerűen az alap hozama mínusz a benchmark hozama egy adott időszakon. Ha ez pozitív, az alapkezelő felülteljesítette a piacot; ha negatív, alulteljesített – függetlenül attól, hogy az abszolút hozam önmagában jó vagy rossz évnek számított.
Miért fontos?
Ez a mutató különíti el az alapkezelő tényleges hozzáadott értékét a piaci mozgástól. Egy 15%-os éves hozam lenyűgözőnek tűnhet, de ha a benchmark ugyanabban az időszakban 20%-ot hozott, az alap valójában alulteljesített. Fordítva, egy -5%-os év is jó eredmény lehet, ha a benchmark -12%-ot esett. A rendszeres teljesitmenymeres során ezért mindig a relatív teljesítményt kell nézni, nem csak az abszolút számokat, különösen aktívan kezelt, magasabb díjú alapoknál, ahol a magasabb kezelési díj csak akkor indokolt, ha tartósan felülteljesítést hoz.
Mire figyelj?
Fontos, hogy a benchmark valóban releváns legyen: egy magyar kötvényalapot nem érdemes egy amerikai részvényindexhez hasonlítani. Nézd meg több éves, lehetőleg 5–10 éves távon a relatív teljesítményt, mert egy-két kiugró év nem bizonyít tartós képességet. Passzív, indexkövető alapoknál a cél nem a felülteljesítés, hanem a benchmark minél pontosabb követése – ott a relatíve alacsony, de negatív eltérés (a nyomkövetési hiba és a díjak miatt) a normális. Az Alapszűrő-ben kategóriánkénti átlaghoz is hasonlíthatod az alapokat, ha nincs kéznél a hivatalos benchmark.