Mit jelent?
A bázeli tőkekövetelmények (Basel I, II, III, és a legújabb finomítás, a Basel IV vagy "Basel III végleges" formájában) a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kidolgozott nemzetközi ajánlások, amelyeket az Európai Unió és Magyarország is beépített a saját szabályozásába. Az alapötlet egyszerű: minél kockázatosabb egy bank eszközállománya — például minél több a fedezetlen vállalati hitel a portfóliójában —, annál több saját tőkét kell mögé tennie. A tőke a bank saját "párnája", amely elsőként nyeli el a veszteségeket, mielőtt a betétesek vagy más hitelezők pénze veszélybe kerülne.
Hogyan működik a gyakorlatban?
A szabályozás több mutatót is előír. A legismertebb a tőkemegfelelési mutató, amely a bank szavatoló tőkéjét méri a kockázattal súlyozott eszközeihez viszonyítva — ennek egy elvárt minimum fölött kell lennie. Emellett van likviditási követelmény is (elég likvid eszközzel kell rendelkezni egy esetleges rövid távú stresszhelyzetre), és tőkeáttételi mutató, amely a tőkét a teljes, súlyozás nélküli mérlegfőösszeghez viszonyítja. A Magyar Nemzeti Bank mint felügyeleti hatóság rendszeresen ellenőrzi ezeket a mutatókat, és stressz-tesztekkel is vizsgálja, hogy a bankok egy súlyos gazdasági sokkot is kibírnának-e. Emellett a bankoknak kötelező tartalékrátát is kell tartaniuk a jegybanknál, ami egy külön, likviditási célú előírás.
Miért fontos ez neked mint befektetőnek?
Ha bankrészvényt vagy banki kötvényt veszel, a tőkemegfelelési mutató az egyik legfontosabb jel arra, mennyire stabil az adott intézmény. Egy magas és stabil tőkemegfelelés azt jelzi, hogy a bank nagyobb sokkot is átvészelne anélkül, hogy bail-in vagy állami mentés szükségessé válna. A szigorúbb tőkekövetelmények ugyanakkor korlátozzák is a bankok hitelezési kapacitását és nyereségességét, ami a bankrészvények hozamára is hatással lehet — ezért figyelik a piacok kiemelten minden bázeli szabálymódosítás bejelentését.