Mit jelent?
A kötvény klasszikus szerkezete szerint a befektető a futamidő alatt kamatot (kupont) kap, a névértéket pedig lejáratkor egy összegben. Az amortizálódó kötvénynél ez másképp működik: a kibocsátó a tőkét előre meghatározott ütemterv szerint, több részletben fizeti vissza – hasonlóan ahhoz, ahogy egy lakáshitel törlesztőrészlete is tőke- és kamatrészből áll. Így a futamidő végére a fennmaradó tőketartozás fokozatosan csökken, a lejáratkor esedékes utolsó kifizetés pedig jóval kisebb, mint egy nem amortizálódó kötvénynél.
Hogyan működik?
Az amortizációs ütemtervet már a kibocsátáskor rögzítik: lehet egyenletes (minden periódusban azonos tőkerész törlesztése) vagy változó ütemű, például az elején kisebb, a végén nagyobb részletekkel. Ezt a struktúrát gyakran alkalmazzák projektfinanszírozásnál, jelzálogfedezetű vagy eszközfedezetű kötvényeknél, illetve önkormányzati és vállalati kibocsátásoknál, ahol a mögöttes bevétel (például egy ingatlan bérleti díja vagy egy infrastruktúra-projekt cash flow-ja) is fokozatosan folyik be.
Mire figyelj?
Amortizálódó kötvénynél a futamidő és a durációja (a tőke visszafizetésének súlyozott átlagos ideje) jelentősen eltérhet: a papír formális lejárata lehet hosszú, de mivel a tőke egy része már korábban visszaérkezik, a tényleges kamatkockázati kitettség rövidebb. Fontos az is, hogy a visszakapott tőkerészleteket a befektetőnek újra be kell fektetnie, ami – hasonlóan a visszahívható kötvényekhez – újrabefektetési kockázatot hordoz, főleg csökkenő kamatkörnyezetben. Magyar befektetési alapok eszközei között ritkán, de előfordulnak amortizálódó jellegű papírok, jellemzően jelzálogfedezetű vagy projektkötvények formájában.