Mit jelent?
A kötvény alapesetben egy fix futamidejű hitelviszonyt megtestesítő papír: a befektető pénzt ad a kibocsátónak, cserébe kamatot kap, majd lejáratkor visszakapja a tőkét. A visszahívható kötvénynél (angolul callable bond) a kibocsátó szerződéses jogot tart fenn arra, hogy a lejárat előtt, egy vagy több előre meghatározott időponton ("call dátumon") és áron visszafizesse a papírt, még akkor is, ha a befektető ezt nem szeretné. A visszahívás nem ugyanaz, mint a csőd vagy a nemfizetés: a kibocsátó a tőkét (jellemzően egy kis felárral, úgynevezett call prémiummal) teljes egészében visszafizeti, csak korábban, mint a névleges lejárat.
Miért fontos?
A kibocsátó szempontjából a visszahívási jog rugalmasságot ad: ha időközben csökkennek a piaci kamatok, olcsóbban tud újra hitelt felvenni, ezért kifizeti a régi, drágább kamatozású kötvényt, és helyette olcsóbbat bocsát ki. Ez a befektető számára kockázatot jelent, amit újrabefektetési kockázatnak hívnak: pont akkor kapja vissza a pénzét, amikor a piacon már csak alacsonyabb hozamú alternatívák elérhetők. Emiatt a visszahívható kötvények jellemzően magasabb kamatot (kupont) fizetnek, mint az egyébként hasonló, de visszahívási jog nélküli társaik – ez a különbség a befektető kompenzációja a bizonytalanabb futamidőért.
Mire figyelj?
Ha visszahívható kötvénybe vagy ilyeneket is tartalmazó befektetési alapba fektetsz, két hozamszámot érdemes megnézni: a lejáratig számított hozamot (yield to maturity) és a legkorábbi visszahívásig számított hozamot (yield to call). Emelkedő piaci árfolyam esetén a visszahívható kötvény felértékelődése korlátozottabb, mert a kibocsátó a call áron úgyis visszaveheti a papírt – ezt hívják "negatív konvexitásnak". Magyar állampapíroknál a visszahívási jog ritka, vállalati és banki kötvényeknél, valamint egyes strukturált termékeknél viszont gyakoribb elem, ezért az ilyen kibocsátásoknál mindig érdemes elolvasni az alapfeltételeket.