Mit jelent?
Egy hagyományos befektetési alap közvetlenül vásárol értékpapírokat: részvényeket, kötvényeket, ingatlanokat. Az alapok alapja ezzel szemben más alapok jegyeit veszi meg, és ezekből építi fel a portfólióját. Ha például egy alapok alapja tíz különböző részvényalapba fektet be, akkor a te pénzed közvetve mind a tíz mögöttes alap - és azok összes papírja - között oszlik meg. A kezelő feladata ilyenkor nem az egyedi részvények kiválasztása, hanem a jó alapok, alapkezelők és stratégiák megtalálása, valamint ezek arányának meghatározása a portfólión belül.
Miért fontos?
Az alapok alapja szerkezete extra diverzifikációt ad: egyetlen jegy megvásárlásával akár több tucat mögöttes alap sok száz vagy ezer papírjához kapcsolódsz. Ez különösen hasznos lehet, ha kevés tőkével szeretnél sok piacon, régióban vagy stratégiában jelen lenni, vagy ha nem akarod magad kiválasztani az egyedi alapokat - ezt a munkát a kezelő végzi el helyetted. Hátránya viszont a költségszerkezet: az alapok alapja jellemzően saját kezelési díjat számít fel, a mögöttes alapoknak pedig szintén megvan a saját díjuk. Ez a "kettős díjazás" jelensége, ami hosszú távon jelentősen ronthatja a nettó hozamot, ezért a teljes költséghányad (TER) alapok alapjánál különösen fontos figyelendő szám.
Mire figyelj?
Vásárlás előtt érdemes megnézni, hogy az adott alapok alapja a saját alapkezelője alapjait vásárolja-e (ez gyakori gyakorlat), vagy szabadon válogat a piacon fellelhető alapok közül. Az előbbi esetben a diverzifikáció valódisága korlátozottabb lehet, hiszen a mögöttes alapok hasonló befektetési filozófiát követhetnek. Fontos az is, hogy a tájékoztatóban vagy a kiemelt információt tartalmazó dokumentumban (KID) mindig a teljes, összesített költséget nézd, ne csak az alapok alapja saját díját. A Díj-műhely segítségével összehasonlíthatod a különböző alapok teljes költségterhelését, az Alapszűrő pedig kategória szerint is kereshetővé teszi az alapok alapja típusú termékeket.