Mit jelent?
A hagyományos pénzügyi elmélet szerint minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb hozamot vársz el – vagyis a legingatagabb, leginkább hánykolódó árfolyamú részvényeknek elméletben a legmagasabb hozamot kellene adniuk. A valóságban azonban évtizedek adatai azt mutatják, hogy ez nem mindig igaz: a nyugodtabb, kevésbé kilengő árfolyamú, jellemzően stabilabb üzleti modellel rendelkező cégek (pl. közművek, alapvető fogyasztási cikkek gyártói) kockázatarányosan – vagyis az általuk vállalt volatilitáshoz képest – sokszor meglepően jó hozamot adtak. Ezt a jelenséget nevezik alacsony volatilitású faktornak vagy "low volatility anomáliának".
Hogyan működik?
Egy erre épülő alap vagy index úgy állítja össze a portfólióját, hogy a lehető legkisebb historikus árfolyam-ingadozású részvényeket válogatja be, esetleg úgy súlyozza a piacot, hogy a teljes portfólió szórása alacsonyabb legyen, mint a szélesebb piaci indexé. A cél nem feltétlenül az, hogy minden évben veri a piacot, hanem hogy nyugodtabb úton, kisebb visszaesésekkel érjen el hasonló vagy jobb hosszú távú hozamot – ez sokat számíthat annak, aki nehezen viseli a nagy piaci kilengéseket, és emiatt rossz döntéseket hozna (például pánikban eladna egy mélyponton).
Mire figyelj?
Az alacsony volatilitású stratégiák hajlamosak lemaradni erős, gyors piaci felfutásokban, hiszen éppen a legjobban száguldó, magas kockázatú papírokat kerülik. Emiatt türelem kell hozzájuk, és fontos, hogy hosszú, legalább több éves befektetési időtávon gondolkodj velük. Érdemes összevetni a költségeiket a hagyományos alapokéval a Díj-műhelyben, mielőtt döntesz.