Mit jelent?
A termőföld-befektetés lényege, hogy a befektető szántót, gyümölcsöst, legelőt vagy más mezőgazdasági művelésű területet vásárol, amit aztán maga hasznosít, vagy inkább bérbe ad egy gazdálkodónak, gazdasági társaságnak. A hozam két forrásból áll: a bérlőtől kapott éves haszonbérből, illetve abból, hogy a föld ára hosszabb távon jellemzően emelkedik, különösen jó termőképességű, jól megközelíthető területeknél. A termőföld reáleszköz, vagyis fizikai vagyontárgy — ebben hasonlít az ingatlanbefektetéshez, és sokan pont ezért, inflációs védelemként tartják a portfóliójukban.
Mire figyelj?
A termőföldpiac Magyarországon erősen szabályozott: külön törvény korlátozza, hogy ki és mekkora területet vásárolhat, elővásárlási jogok érvényesülnek, és a tulajdonszerzéshez sok esetben helyben lakás vagy földműves státusz szükséges. Ez a szabályozás jelentősen csökkenti a piac likviditását — egy termőföldet jóval nehezebb gyorsan, jó áron eladni, mint egy lakást vagy egy tőzsdei értékpapírt. Számít a föld aranykorona-értéke, minősége, öntözhetősége és fekvése is: ezek nagyban befolyásolják mind a bérleti díjat, mind az árat. Költségként jelentkezik a helyi adó, esetleg a földalapú támogatásokhoz kapcsolódó adminisztráció, és számolni kell azzal is, hogy a hozam nagyban függ az időjárástól és a mezőgazdasági terménypiac ingadozásaitól, hiszen a bérlő fizetőképessége is ezen múlik. Aki nem akar közvetlenül földet vásárolni, kezelni és bérbe adni, az agrárszektorba fektető alapon keresztül is szerezhet kitettséget a témára, jóval likvidebb formában.