Mit jelent?
Amikor befektetési tervet készítesz, az első és legfontosabb döntés nem az, hogy melyik konkrét részvényt vagy alapot választod, hanem az, hogy a vagyonod hány százaléka legyen részvény, kötvény, ingatlan vagy pénzpiaci eszköz. Ezt az arányt hívjuk stratégiai eszközallokációnak. Egy fiatal, hosszú időtávon gondolkodó befektető portfóliója lehet mondjuk 80% részvény és 20% kötvény, míg egy nyugdíj közeli befektetőé inkább fordított arányú.
A stratégiai súlyokat évekre, akár évtizedekre szánják, és a kockázattűrő képességből, a befektetési célból és az időtávból vezetik le — nem a napi piaci hangulatból.
Miért fontos?
Kutatások sora mutatja, hogy egy portfólió hosszú távú hozamának és ingadozásának nagy részét az eszközosztályok közti arány határozza meg, nem az, hogy éppen mely konkrét termékeket választod ki egy-egy eszközosztályon belül. Ezért a stratégiai eszközallokáció a legtöbb befektetési döntés alapja: ez adja a keretet, amin belül aztán taktikai eszközallokációval lehet finomítani, vagy amit időszakosan egyensúlyba állítasz vissza (rebalanszolás), ha az árfolyammozgások eltolják a súlyokat a céltól.
Mire figyelj?
A stratégiai allokációt nem kell — és nem is szabad — a napi piaci hírek alapján gyakran módosítani, mert épp a stabilitása a lényege. Ugyanakkor életszakaszváltásoknál (nyugdíj közeledtével, nagy kiadás előtt) érdemes felülvizsgálni. Ha alapokon keresztül fektetsz be, az Alapválasztó kérdőíve segít feltérképezni, milyen eszközosztály-arány illik a helyzetedhez, az Alapszűrő pedig kategóriánként mutatja meg a hazai alapkínálatot.