Mit jelent?
Normál esetben az infláció és a gazdasági növekedés valamelyest együtt mozog: ha pörög a gazdaság, nő a kereslet, ami felhajtja az árakat is. Stagfláció akkor alakul ki, ha ez a kapcsolat felborul - a gazdaság nem termel, a munkanélküliség emelkedhet, ugyanakkor az infláció mégis magas marad vagy tovább nő. Ez azért különösen kellemetlen helyzet, mert a hagyományos gazdaságpolitikai eszközök egymásnak ellentmondanak: a kamatemelés fékezné az inflációt, de tovább fojtaná a már amúgy is gyenge növekedést, míg a kamatcsökkentés élénkítené a gazdaságot, de tovább hajtaná az árakat.
Miért fontos?
A stagfláció klasszikus példája az 1970-es évek olajválsága volt, amikor a hirtelen megugró energiaárak egyszerre okoztak drágulást és termeléskiesést a nyugati gazdaságokban. A jegybankok ilyenkor nehéz döntés elé kerülnek: a jegybanki kamatdöntés meghozatalakor priorizálniuk kell, hogy az árstabilitást vagy a növekedést védik-e inkább, és gyakran az előbbi mellett teszik le a voksukat, mert a tartósan magas infláció hosszabb távon nagyobb kárt okoz.
Mire figyelj?
Stagflációs környezetben a hagyományos részvény-kötvény portfóliók sokszor egyszerre szenvednek: a kötvényeket nyomja a magas infláció és az emelkedő kamatok, a részvényeket pedig a gyenge növekedés és a szűkülő vállalati nyereség. Ilyenkor a befektetők gyakran fordulnak reáleszközök, például nyersanyagok vagy inflációkövető eszközök felé, mert ezek árazása jobban tud alkalmazkodni az áremelkedéshez. Fontos hangsúlyozni, hogy a stagfláció ritka jelenség, és nem minden inflációs vagy lassulási időszak fajul ilyenné.