Mit jelent?
A hagyományos befektetés ("long" pozíció) esetén a befektető megvásárol egy eszközt, és azt reméli, hogy az árfolyama emelkedik. A short eladás ennek fordítottja: a befektető olyan eszközt ad el, amit nem is birtokol, hanem kölcsönvesz egy brókertől vagy más piaci szereplőtől. A kölcsönvett darabot azonnal eladja a piaci áron, majd egy későbbi időpontban visszavásárolja azt, hogy visszaadhassa a kölcsönadónak.
Ha az árfolyam időközben esik, a befektető olcsóbban vásárolja vissza, mint amennyiért eladta – a különbség (levonva a kölcsönzési díjat és egyéb költségeket) a nyereség. Ha viszont az árfolyam emelkedik, a befektetőnek drágábban kell visszavásárolnia, ami veszteséget okoz.
Hogyan működik?
A short pozíció kockázata elméletileg korlátlan, mivel egy részvény árfolyama elvben a végtelenségig emelkedhet, miközben a hagyományos, long pozíció legfeljebb a befektetett tőke 100%-át veszítheti el. Emiatt a short eladás jellemzően margin kereskedés keretében történik: a brókernek biztosítékot (fedezetet) kell tartania a befektetőnél, amit folyamatosan felül is vizsgálnak.
Ha az árfolyam a shortolóval szemben mozog, és a fedezet nem elegendő, a bróker úgynevezett margin hívást (fedezetfeltöltési felszólítást) küldhet, szélsőséges esetben pedig kényszerítve zárhatja a pozíciót – ez az úgynevezett short squeeze jelenség egyik forrása, amikor sok shortoló egyszerre kényszerül visszavásárolni, ami tovább hajtja fel az árat.
Mire figyelj?
A short eladás magas kockázatú, aktív, tapasztalatot igénylő technika, amely nem alkalmas minden befektető számára – különösen nem hosszú távú, kockázatkerülő megtakarítóknak. Aki egyszerűbben szeretne esésre spekulálni anélkül, hogy közvetlenül shortolna, gyakran inverz ETF-eket használ, amelyek szabályozott alapkonstrukcióban, korlátozott (a befektetett tőkére korlátozódó) veszteségkockázattal biztosítanak hasonló, bár nem teljesen azonos kitettséget.