Mit jelent?
Tegyük fel, hogy 60 százalék részvényalapot és 40 százalék kötvényalapot választottál. Ha a részvénypiac egy jó évben 20 százalékot emelkedik, a kötvénypiac pedig alig mozdul, a portfóliód aránya elcsúszhat, mondjuk 68-32 százalékra. Ez azt jelenti, hogy — anélkül, hogy tudatosan döntöttél volna róla — több kockázatot vállalsz, mint eredetileg terveztél.
Újrasúlyozáskor eladsz a megnőtt részvényrészből, és veszel a lemaradt kötvényrészből, hogy visszaállj a 60-40 arányra. Ez az elv minden modellportfólió és robo-tanácsadó alapja is.
Hogyan működik?
Az újrasúlyozásnak két elterjedt módja van. Az egyik az időalapú: naptári gyakorisággal, például félévente vagy évente ellenőrződ és igazítod a portfóliót, függetlenül attól, mekkora volt az elmozdulás. A másik a küszöbalapú: csak akkor lépsz, ha egy eszközosztály aránya egy előre meghatározott mértéket (mondjuk 5 százalékpontot) meghalad az eredeti céltól.
Automatizált szolgáltatásoknál — robo-tanácsadóknál, vagy egyes vegyes és céldátum-alapú befektetési alapoknál — ez a folyamat teljesen gépi és automatikus, neked semmit sem kell tenned.
Miért fontos?
Újrasúlyozás nélkül a portfóliód kockázati profilja idővel torzul: a jól teljesítő eszközosztályok súlya nő, ami a következő visszaesésnél nagyobb veszteséget okozhat, mint amennyit eredetileg vállaltál volna. Az újrasúlyozás emellett fegyelmezett viselkedésre kényszerít: eladsz abból, ami drágán van, és veszel abból, ami olcsón van — ez pontosan az ellentéte annak, amit a befektetők érzelmi alapon ösztönösen tennének.
Érdemes figyelni a tranzakciós költségekre és az esetleges adóvonzatra is: gyakori újrasúlyozás felesleges költségeket generálhat, ha nem éri meg a mértéke miatt.