Mit jelent?
Piramisjátékban a résztvevők pénzt fizetnek be azért, hogy csatlakozhassanak, majd a saját bevételük attól függ, hány további embert tudnak beszervezni maguk alá. Nincs mögötte valódi termék vagy szolgáltatás – vagy ha van is, az csak díszlet, a bevétel valójában a belépési díjakból származik. A rendszer matematikailag fenntarthatatlan: ha mindenki 5-5 új tagot toboroz, néhány kör alatt több résztvevő kellene, mint ahány ember a Földön él.
Hogyan működik?
A tipikus felépítés: az alapítók toboroznak néhány embert, azok továbbadják az "üzletet" saját ismerőseiknek, és így tovább, szintről szintre. Az elsőként belépők valóban kereshetnek pénzt – ők a következő szintek befizetéseiből profitálnak. Minél lejjebb csatlakozol a piramisban, annál kisebb az esélyed, hogy nyerj rajta, mert egyre nehezebb új tagokat találni. A rendszer akkor omlik össze, amikor a toborzás lelassul vagy leáll, és a legtöbb résztvevő – jellemzően a piramis alján lévők – elveszti a befizetett pénzét.
Mire figyelj?
A piramisjáték rokona a Ponzi-séma, de amíg utóbbinál egy szervező kezeli a pénzt és hamis hozamot fizet, a piramisjátékban maguk a résztvevők toboroznak egymás alá, gyakran nyíltan "hálózati marketingnek" vagy "közösségi befektetésnek" álcázva. Gyanús jel, ha a jövedelem elsősorban új tagok bevonásától függ, nem eladott terméktől; ha "belépési díjat" vagy "csomagot" kell vásárolnod; és ha a felső szintek folyamatosan új résztvevőket sürgetnek. Magyarországon a piramisjáték szervezése törvénybe ütközik. Ha ilyennel találkozol, érdemes bejelenteni a hatóságoknak, és semmiképp ne fizess be pénzt "csak hogy lásd, működik-e". Lásd még: Befektetési csalás felismerése.