Mit jelent?
Az életpályamodell lényege, hogy a befektetési portfólió összetétele nem állandó, hanem az évek múlásával, a nyugdíjazás közeledtével automatikusan átalakul. Fiatal korban, amikor még sok évtized áll rendelkezésre a piaci ingadozások kiheveréséhez, a modell jellemzően magasabb részvényarányt tart, hiszen a részvények hosszú távon általában magasabb hozamot kínálnak, cserébe nagyobb rövid távú kilengésekért.
Ahogy közeledik a tervezett nyugdíjba vonulás időpontja, a modell fokozatosan csökkenti a részvényarányt, és növeli a kötvények, illetve más, kevésbé ingadozó eszközök súlyát. A cél az, hogy a nyugdíj előtti utolsó néhány évben már ne veszélyeztesse egy hirtelen tőzsdei visszaesés az addig felhalmozott nyugdíjcéltartalékot.
Hogyan működik?
A gyakorlatban ezt gyakran automatizáltan, ún. életciklus- vagy célzott dátumú alapok (target date fund) végzik: az alap kezelője évről évre módosítja az eszközallokációt egy előre meghatározott séma szerint, a befektetőnek nem kell magának átcsoportosítania a portfólióját. Egyes önkéntes nyugdíjpénztárak és nyugdíjbiztosítások is kínálnak ilyen, korfüggő portfólióváltást beépítve a termékbe.
Az életpályamodell nem garantálja a hozamot, és a pontos allokációs séma (mennyi részvény, mennyi kötvény melyik életkorban) szolgáltatónként eltérhet. Aki maga szeretné megtervezni a saját nyugdíjstratégiáját, annak érdemes tudatosan végiggondolnia a nyugdíjszámítás várható eredményét és a nyugdíjkorhatárig hátralévő időt, majd ehhez igazítani a kockázatvállalást – akár az Alapválasztó segítségével keresve a saját céljához illő alapokat.