Mit jelent?
Tegyük fel, hogy van 1.200.000 forintod, amit befektetési alapba szeretnél tenni. Költségátlagolással ezt nem egy összegben (lásd egyösszegű befektetés) teszed be, hanem például 12 hónapon keresztül havi 100.000 forintos részletekben. Amikor az árfolyam alacsonyabb, ugyanannyi pénzből több befektetési jegyet veszel, amikor magasabb, kevesebbet – így az átlagos beszállási árad idővel kisimul, és nem egyetlen, esetleg szerencsétlenül megválasztott időpont árfolyama határozza meg a teljes befektetésed sorsát.
Példa
Képzeljünk el egy egyszerű, kerekített példát. Január hónapban egy befektetési jegy ára 10.000 forint, így a 100.000 forintodból 10 darabot veszel. Februárban az árfolyam 8.000 forintra esik, ugyanabból az összegből most 12,5 darabot kapsz. Márciusban visszaemelkedik 10.000 forintra, ismét 10 darabot vásárolsz. Három hónap alatt összesen 300.000 forintból 32,5 darab jegyet szereztél, ami átlagosan kb. 9.230 forintos beszállási árat jelent – alacsonyabbat, mint ha mindhárom hónapban pontosan 10.000 forintos árfolyamon vettél volna egyszerre.
Mire figyelj?
A költségátlagolás elsősorban lélektani és kockázatkezelési eszköz: csökkenti annak esélyét, hogy pont egy piaci csúcson fektesd be az egész megtakarításodat, és könnyebbé teszi a rendszeres befektetést akkor is, ha a piac éppen ingadozik. Ugyanakkor hosszú, tartósan emelkedő piacon statisztikailag gyakran alulteljesíti az egyösszegű befektetést, hiszen a pénz egy része addig kamatozatlanul vagy alacsonyabb hozamú eszközben vár a befektetésre. A módszer legjobban akkor működik, ha rendszeres jövedelemből, havi megtakarításként fektetsz be – ez egyébként a hazai megtakarítási gyakorlatban (pl. rendszeres befizetésű alapokba) amúgy is a leggyakoribb forma. Érdemes megnézni az Alapválasztó kérdőívet, ha nem vagy biztos benne, milyen alap illik a saját befektetési időtávodhoz.