Mit jelent?
Amikor egy tőzsdei cégnek friss tőkére van szüksége – például egy nagyobb beruházáshoz vagy adósság csökkentéséhez –, gyakran új részvényeket bocsát ki. Ha ezt csak új befektetőknek adná el, a meglévő részvényesek tulajdoni aránya és szavazati súlya hígulna, hiszen ugyanaz a nyereség több részvény között oszlana meg.
A jegyzési jog ezt a hígulást hivatott ellensúlyozni: a meglévő részvényesek elsőbbséget kapnak arra, hogy a meglévő részesedésük arányában új részvényeket jegyezzenek, jellemzően a piaci árfolyamnál alacsonyabb, kedvezményes jegyzési árfolyamon. Ha valaki nem kíván élni a jogával, a jegyzési jogot sok esetben el is lehet adni a piacon, hiszen önmagában is értéket képvisel.
Mire figyelj?
A jegyzési jog gyakorlásához pénzt kell befektetni – ha a részvényes nem tud vagy nem akar élni vele, és a jogot sem adja el, a tulajdoni hányada ténylegesen felhígul. Éppen ezért fontos figyelni a jegyzési jog lejárati határidejét: ha ez lejár anélkül, hogy a befektető döntött volna, a jog elveszik, kompenzáció nélkül.
Érdemes tudni azt is, hogy a jegyzési jog bejelentése önmagában nem jelent automatikusan negatívumot a cég számára – lehet, hogy egy egészséges növekedési beruházást finanszíroz. Ugyanakkor gyakori tőkeemelés vagy nagy volumenű jegyzés arra utalhat, hogy a vállalatnak komoly likviditási vagy adósságproblémái vannak. Magyar befektetők számára a jegyzési jogokkal kapcsolatos ügyletek viszonylag ritkák, mert a hazai tőzsdén (BÉT) bejegyzett cégeknél kevésbé gyakori eszköz, mint a fejlettebb piacokon, de nemzetközi részvényeknél előfordulhat.