Mit jelent?
Minden jegybanknak — így a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) is — van saját mérlege, akárcsak egy vállalatnak vagy háztartásnak. A mérleg eszközoldalán jellemzően állampapírok, devizatartalékok, a bankrendszernek nyújtott hitelek szerepelnek; a forrásoldalon a forgalomban lévő készpénz, a kereskedelmi bankok jegybanknál elhelyezett tartalékai, és a jegybanki kötvények (esetleg betétek) találhatók. A jegybankmérleg-főösszeg ezen tételek együttes értéke, és mérete, valamint változásának üteme fontos jelzés a monetáris politika irányáról. Amikor a jegybank mennyiségi lazítást hajt végre — vagyis nagy mennyiségben vásárol állampapírt vagy más eszközt, hogy pénzt pumpáljon a gazdaságba —, a mérlegfőösszeg jelentősen megnő. Ez történt globálisan a 2008-as pénzügyi válság és a 2020-as koronavírus-járvány idején, amikor a nagy jegybankok (Fed, EKB) mérlege többszörösére duzzadt a válságkezelő eszközvásárlások miatt.
Miért fontos figyelni rá?
A jegybankmérleg-főösszeg alakulása fontos indikátor a piaci szereplők számára, mert jelzi, hogy a jegybank éppen lazítja vagy szigorítja a monetáris kondíciókat. A mérleg bővülése (eszközvásárlás) jellemzően lefelé nyomja a hosszú hozamokat és élénkíti a likviditást a pénzügyi rendszerben, ami kedvező lehet a kötvény- és részvénypiacoknak. A mérleg szűkítése — amit „mennyiségi szigorításnak” (quantitative tightening) hívnak, amikor a jegybank hagyja lejárni vagy aktívan eladja a korábban vásárolt eszközöket — ezzel ellentétes hatású: szűkíti a likviditást, felfelé nyomhatja a hozamokat, és megnehezítheti a finanszírozást. A mérlegfőösszeg változásának üteme ezért fontos háttérinformáció, amikor a kötvénypiaci hozamgörbe mozgását vagy a részvénypiacok likviditási környezetét próbálod értelmezni — bár a hazai befektető számára ez inkább a nagy jegybankok (Fed, EKB) esetében releváns hír, mert ezek mérlegváltozásai globálisan hatnak a tőkepiacokra és a forint árfolyamára is.