Mit jelent?
Az IPO során egy vállalat – amely korábban magántulajdonban volt, jellemzően alapítók, kockázati tőkealapok és pre-IPO befektetés útján bevont tulajdonosok kezében – először kínálja fel részvényeit a széles nyilvánosságnak, és bevezeti azokat egy tőzsdére. A folyamat célja tipikusan tőkebevonás: a bevétel fedezheti a növekedést, adósság-visszafizetést, vagy egyszerűen likviditást biztosít a korábbi tulajdonosoknak, akik így pénzzé tehetik részesedésüket.
A kibocsátást jellemzően befektetési bankok (jegyzési garantőrök) szervezik, akik meghatározzák a kibocsátási árat, felmérik a keresletet (könyvépítés), és lebonyolítják a jegyzést.
Hogyan működik?
Az IPO-t megelőzi egy alapos, hónapokig tartó előkészítő folyamat: a vállalatnak nyilvánosságra kell hoznia pénzügyi adatait, üzleti modelljét és kockázatait egy tájékoztatóban, amelyet a felügyeleti hatóság (Magyarországon például az MNB) hagy jóvá. A kibocsátási ár meghatározása után a részvények első kereskedési napja gyakran nagy volatilitással jár, mivel a piac csak ekkor "árazza be" ténylegesen a vállalatot.
Az IPO-t követően a vállalat további tőkét vonhat be úgynevezett másodlagos részvénykibocsátással, amikor már tőzsdén jegyzett cégként bocsát ki új részvényeket.
Mire figyelj?
Az IPO-kban való részvétel jellemzően magasabb kockázattal jár, mint a már régóta tőzsdén lévő, kiterjedt múltú vállalatok részvényeinek vásárlása: kevesebb történeti adat áll rendelkezésre, és az első kereskedési napok árfolyama gyakran túlzottan volatilis a hype vagy a korlátozott kínálat miatt. Érdemes körültekintően átolvasni a tájékoztatót, és nem kizárólag a marketingkommunikációra hagyatkozni. A magyar hazai alapok között is találhatók olyan részvényalapok, amelyek portfóliójában IPO-n átesett vállalatok szerepelnek – ez az Alapszűrőben is megnézhető.