Mit jelent?
Az IMF-et 1944-ben, a második világháború végén hozták létre azzal a céllal, hogy segítse a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitását, és megelőzze az 1930-as évek gazdasági válságához hasonló összeomlásokat. Ma több mint 190 ország a tagja, köztük Magyarország is. Az intézmény két fő feladatot lát el: egyrészt rendszeresen felméri és véleményezi a tagországok gazdaságpolitikáját (ezt hívják felügyeletnek), másrészt fizetési nehézségekbe került országoknak hitelt nyújt, amikor azok nem jutnak hozzá elég devizához a nemzetközi kötelezettségeik teljesítéséhez.
Magyarország a rendszerváltás előtt és után is több alkalommal fordult az IMF-hez hitelért, legutóbb a 2008-as pénzügyi válság idején kötött megállapodást a szervezettel és az Európai Unióval együtt.
Hogyan működik?
Az IMF hitelei szinte sosem feltétel nélküliek: az úgynevezett kondicionalitás keretében az érintett országnak jellemzően költségvetési kiigazítást, szerkezeti reformokat vagy monetáris politikai lépéseket kell vállalnia cserébe a finanszírozásért. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy IMF-hitel felvétele komoly gazdaságpolitikai kötöttségekkel jár, amit sok ország csak végső eszközként vállal. A szervezet forrásait a tagországok befizetései (kvótái) adják, amelyek egyben a szavazati jogukat is meghatározzák - így a nagyobb gazdaságok, elsősorban az Egyesült Államok, aránytalanul nagyobb befolyással bírnak a döntéshozatalban.
Miért fontos?
Az IMF döntései és jelentései komoly piaci figyelmet kapnak: ha egy ország hitelminősítését vagy gazdasági kilátásait az IMF negatívan értékeli, az árfolyam- és kötvénypiaci mozgásokat generálhat. Az IMF-hitelfelvétel híre önmagában is jelzésértékű - egyfelől megnyugtathatja a piacokat, hogy az ország nem esik fizetésképtelenségbe, másfelől a szigorú feltételek miatt politikailag is érzékeny téma szokott lenni. Az intézmény szorosan együttműködik a Világbankkal, bár a két szervezet más-más célra jött létre: az IMF a rövid távú pénzügyi stabilitásra, a Világbank a hosszú távú fejlesztésre fókuszál.