Mit jelent?
Hozamvadászatnak (angolul yield chasing) azt nevezzük, amikor egy befektető a döntését szinte kizárólag a közelmúltbeli hozam alapján hozza meg: megnézi, melyik alap, részvény vagy szektor teljesített a legjobban az elmúlt egy-két évben, és oda helyezi a pénzét. A probléma az, hogy a múltbeli hozam önmagában nem sokat árul el a jövőről, és a legmagasabb hozamú eszközök gyakran a legnagyobb kockázatot is hordozzák. Egy forintban kifejezett példa: ha egy alap 2 év alatt 40 százalékot hozott, miközben a piaci átlag 15 százalék volt, a hozamvadász befektető hajlamos azonnal beszállni – anélkül, hogy megnézné, ez a teljesítmény egy szűk szektorra fogadó, koncentrált, magas volatilitású stratégiából származott-e.
Miért veszélyes?
A hozamvadászat több okból is kockázatos. Egyrészt a kiugró hozamok gyakran ciklikusak: ami tavaly a legjobban teljesített, idén könnyen a legrosszabb eszközosztály lehet. Másrészt a befektetők tipikusan akkor szállnak be egy trendbe, amikor az már jócskán benne van az árfolyamban – vagyis a csúcs közelében vásárolnak, majd a visszaeséskor pánikban kiszállnak. Ez a viselkedés rendszeresen rontja a magánbefektetők tényleges, saját maguk által elért hozamát a piaci átlaghoz képest. Harmadrészt a magas hozam mögött gyakran nagyobb kockázat áll: tőkeáttétel, koncentrált pozíciók vagy egy adott piaci környezetre optimalizált stratégia, amely más körülmények között összeomolhat.
Mire figyelj?
Ahelyett, hogy a legfrissebb ranglistát nézed, érdemesebb a hosszabb távú, több piaci cikluson átívelő teljesítményt, a kockázati mutatókat (például volatilitást, maximális visszaesést) és a költségeket együtt vizsgálni. Kérdezd meg: miért teljesített jól ez az alap – szerencsés időzítés, egy szűk szektorra való fogadás, vagy tartósan jó folyamat állt mögötte? A saját kockázattűrő képességedhez illő, hosszú távú stratégiát érdemes választani, nem a tavalyi győztest kergetni. A Alapszűrő segítségével hosszabb időtávra és több mutatóra is rá lehet szűrni, nemcsak az elmúlt egy év hozamára.