Mit jelent?
A legtöbb hagyományos befektetési alap — legyen az részvényalap vagy kötvényalap — lényegében a piac irányát követi: ha a piac emelkedik, az alap is emelkedik, ha esik, az alap is veszít. A hedge fund ezzel szemben olyan eszközöket is bevet, amelyekkel elméletileg a piaci iránytól függetlenül is hozamot termelhet.
A „hedge” szó (fedezés) eredetileg arra utalt, hogy ezek az alapok short pozíciókkal (áresésre spekulálva) fedezik a hosszú, azaz áremelkedésre számító pozícióikat, csökkentve ezzel a piaci kitettséget. A gyakorlatban a modern hedge fundok nagyon sokféle stratégiát alkalmaznak: néhány valóban piac-semleges akar maradni, mások agresszíven tőkeáttétellel dolgoznak, megint mások makrogazdasági trendekre fogadnak.
A hazai piacon a hedge fund fogalma leginkább az abszolút hozamú alapokhoz áll közel — ezek a hazai szabályozás szerinti, elérhetőbb és szigorúbban felügyelt megfelelői annak a szabadabb eszköztárnak, amit a klasszikus, jellemzően külföldön bejegyzett, gazdag magánbefektetőknek szánt hedge fundok alkalmaznak.
Hogyan működik?
A hedge fundok eszköztára jellemzően négy elemből áll. Az első a short pozíció: az alap kölcsönvett részvényeket ad el abban a reményben, hogy később olcsóbban vásárolja vissza őket, profitálva az áresésből. A második a tőkeáttétel: kölcsöntőke bevonásával a saját tőkénél nagyobb pozíciókat nyitnak, ami felerősíti mind a nyereséget, mind a veszteséget. A harmadik a derivatívák — opciók, határidős ügyletek, swapok — használata, amelyekkel bonyolultabb kockázati profilokat lehet felépíteni. A negyedik az alacsony likviditású vagy kevésbé hozzáférhető piacokon (feltörekvő piacok, magántőke jellegű ügyletek) való jelenlét.
A klasszikus hedge fundok díjszerkezete is eltér a megszokottól: a hagyományos alapkezelési díj mellett magas sikerdíjat is felszámítanak, jellemzően a hozam 15–20%-a körül, gyakran high-water mark mellett — vagyis csak akkor jár sikerdíj, ha az alap túllépi a korábbi legmagasabb árfolyamszintjét.
A hazai, nyilvánosan elérhető alapok közül az abszolút hozamú kategória közelít legjobban ehhez a logikához, jóval szigorúbb hazai szabályozói korlátok mellett — a klasszikus, korlátlan tőkeáttételű hedge fundokhoz Magyarországról jellemzően csak minősített, nagyobb tőkéjű befektetők férnek hozzá.
Mire figyelj?
A hedge fund elnevezés önmagában nem garancia semmire — sem arra, hogy alacsonyabb a kockázata (a tőkeáttétel miatt gyakran éppen ellenkezőleg), sem arra, hogy a hozama piaci körülmények között is pozitív marad. A „fedezés” a stratégia egy eszköze, nem automatikus eredmény.
A díjszerkezet miatt a hedge fundok különösen drágák lehetnek: a magas sikerdíj azt jelenti, hogy jó évben a nyereség jelentős részét a kezelő viszi el, rossz évben viszont a veszteséget teljes egészében a befektető viseli. Emellett ezek az alapok jellemzően kevésbé likvidek — a kiszállás (visszaváltás) hosszabb, gyakran hónapokban mérhető felmondási idővel jár, szemben egy hagyományos nyíltvégű alap napi vagy heti visszaváltásával.
A transzparencia is jellemzően gyengébb: a stratégia részletei gyakran üzleti titkot képeznek, így a befektető nehezebben tudja ellenőrizni, pontosan milyen kockázatot vállal. Aki a hazai piacon hasonló, piaci iránytól kevésbé függő hozamra vágyik, de szabályozottabb, átláthatóbb keretek között, annak érdemesebb az abszolút hozamú alapokat az Alapszűrőben végignézni.
Példa
Tegyük fel, hogy egy hedge fund jellegű stratégia 100 millió forintnyi saját tőkét kezel, de a tőkeáttétel miatt ténylegesen 300 millió forintnyi piaci pozíciót tart nyitva — vagyis háromszoros tőkeáttétellel dolgozik. Ha a mögöttes pozíciók 5%-ot emelkednek, a nyereség nem 5 millió, hanem 15 millió forint, ami a 100 milliós saját tőkéhez mérve 15%-os hozamot jelent.
Ugyanez fordítva is igaz: egy 5%-os áresésnél a veszteség 15 millió forint, azaz a saját tőke 15%-a egyetlen mozgás alatt elolvadhat. Ha az alap ráadásul 20%-os sikerdíjat számít fel a nyereség után, a jó évben elért 15 millió forintos nyereségből 3 millió forint a kezelőé marad, és csak 12 millió forint jut a befektetőnek.