Mit jelent?
A háromplilléres nyugdíjrendszer egy nemzetközileg elterjedt elméleti modell, amely szerint a nyugdíjas kori jövedelmet nem egyetlen forrásból, hanem három egymást kiegészítő elemből érdemes felépíteni. Az első pillér a kötelező állami társadalombiztosítási nyugdíj, amelyet felosztó-kirovó rendszerben, a jelenlegi aktív dolgozók járulékaiból finanszíroznak. A második pillér a kötelező, tőkefedezeti alapon működő magánnyugdíj lenne, amelynek magyarországi formája a magánnyugdíjpénztár volt. A harmadik pillér az önkéntes, egyéni megtakarítás, amelynek jellemző hazai eszköze az önkéntes nyugdíjpénztár.
Magyar sajátosság
Magyarországon a második pillér a 2010-es évek elején jelentősen átalakult: a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer gyakorlatilag megszűnt, a felhalmozott vagyon nagy része visszakerült az állami rendszerbe vagy önkéntes pénztárrá alakult. Emiatt a hazai nyugdíjrendszer ma valójában erősen az első (állami) és a harmadik (önkéntes) pillérre támaszkodik, a klasszikus kötelező második pillér hiányzik. Ez azt jelenti, hogy az öngondoskodás – vagyis a harmadik pillér tudatos használata – nagyobb súlyt kapott, mint amit az eredeti modell tervezett.
Miért fontos?
A háromplilléres logika azért hasznos keret, mert rávilágít arra, hogy egyetlen forrásra – jellemzően az állami nyugdíjra – nem érdemes kizárólagosan hagyatkozni. A demográfiai folyamatok (öregedő népesség, csökkenő aktív korú lakosság) miatt a felosztó-kirovó első pillér hosszú távú fenntarthatósága bizonytalanabb, ezért a tudatos, korai öngondoskodás egyre inkább szükséges kiegészítés, nem luxus.