Mit jelent?
Diszkrecionális vagyonkezelés esetén az ügyfél és a vagyonkezelő egy szerződésben rögzíti a befektetési stratégiát: a kockázatvállalási hajlandóságot, a célzott eszközallokációt, esetleges kizárásokat (például bizonyos iparágak mellőzése), majd ezután a vagyonkezelő a napi döntéseket saját belátása szerint hozza meg. Ez éles ellentétben áll a tanácsadói vagyonkezeléssel, ahol minden tranzakcióhoz az ügyfél előzetes jóváhagyása szükséges.
A szolgáltatást jellemzően privátbanki szolgáltatás keretében, nagyobb vagyonnal rendelkező ügyfeleknek kínálják, de léteznek automatizált, alacsonyabb belépési küszöbű változatai is, ezeket robo-advisornak nevezik.
Hogyan működik?
A vagyonkezelő rendszeresen felülvizsgálja a piaci helyzetet, és a megállapodott stratégián belül maga dönt arról, mikor és mibe fektet be – legyen szó részvényről, kötvényről vagy alapról. Az ügyfél időszakos (pl. negyedéves) beszámolókat kap a teljesítményről és az elvégzett tranzakciókról, de a napi döntéshozatalban nem vesz részt. Ez azoknak kényelmes, akik nem szeretnének minden egyes ügyletről dönteni, vagy nincs idejük folyamatosan követni a piacot.
A vagyonkezelő teljesítményét gyakran egy referenciaindexhez (benchmarkhoz) mérik, és a díjazás rendszerint a kezelt vagyon éves százalékában, esetenként sikerdíjjal kiegészítve kerül meghatározásra.
Mire figyelj?
Mivel a döntési jogkör a vagyonkezelőnél van, kulcsfontosságú, hogy a befektetési keretek (mandátum) pontosan és számodra érthetően legyenek megfogalmazva már a szerződéskötéskor – ez határozza meg, mekkora kockázatot vállalhat helyetted a kezelő. Érdemes megkérdezni a teljes költségterhelést, az esetleges összeférhetetlenségeket (pl. ha a vagyonkezelő saját alapjait preferálja), és hogy milyen gyakorisággal és formában kapsz visszajelzést a portfólió alakulásáról.