Mit jelent?
Minden jegybank – így a magyar MNB is – tart magánál egy jelentős, alapvetően külföldi devizában (jellemzően euróban, dollárban) denominált vagyont. Ez a devizatartalék nem a jegybank "saját pénze" a szó hétköznapi értelmében, hanem egy olyan vagyontömeg, amelyet biztonságos, likvid külföldi eszközökbe (állampapírokba, betétekbe, arany esetenkénti tartásába) fektetnek, és amely a jegybankmérleg főösszegének egyik legfontosabb eszközoldali tétele.
Mire szolgál?
A devizatartalék elsődleges szerepe, hogy fedezetet nyújtson a külföldi fizetési kötelezettségekre – ideértve az államadósság devizában fennálló részének törlesztését, az importfizetéseket és a bankrendszer esetleges devizalikviditási szükségleteit is. Válsághelyzetben, ha a forintárfolyam szélsőségesen ingadozik, a jegybank a tartalékból jegybanki intervencióval avatkozhat be a devizapiacon, azaz devizát ad el vagy vesz, hogy tompítsa a kilengéseket. A tartalék nagyságát gyakran havi importfedezeti hónapokban vagy a rövid lejáratú külföldi adóssághoz viszonyítva szokták mérni, mert ez mutatja meg, mennyi ideig tudná az ország külső sokk esetén is fenntartani a fizetőképességét.
Miért fontos befektetőként?
A devizatartalék szintje az egyik olyan mutató, amelyet a nemzetközi hitelminősítők és befektetők is figyelnek, amikor egy ország pénzügyi sebezhetőségét értékelik. Egy alacsony vagy gyorsan csökkenő tartalék rendszerint a piac számára is figyelmeztető jel, és nyomást gyakorolhat a hazai fizetőeszközre. Fordítva, egy stabil, magas tartalék hitelesebbé teszi a jegybank árfolyam- és pénzügyi stabilitási politikáját, ami közvetve a forintban denominált eszközök (kötvények, betétek, alapok) kockázati megítélését is befolyásolja.