Mit jelent?
Ha külföldi denominációjú (például dollárban vagy euróban jegyzett) részvényt, ETF-et vagy alapot vásárolsz, a forintodat előbb az adott devizára kell váltani. Ezt a bank vagy a bróker végzi el, és szinte mindig felszámol rá valamilyen költséget: vagy egy külön jutalékot, vagy – ez a gyakoribb és kevésbé átlátható forma – egy árfolyamrést, azaz a hivatalos, ún. középárfolyamnál rosszabb vételi vagy eladási árfolyamot alkalmaz.
Ez a költség minden egyes tranzakciónál felmerül: amikor beveszel egy pozíciót, és amikor kiszállsz belőle is. Ha rendszeresen, kisebb összegekben fektetsz be külföldi brókernél, a sok apró átváltás összeadódva komoly összeggé nőhet.
Mire figyelj?
Érdemes összehasonlítani, hogy a bank vagy bróker mekkora árfolyamrést alkalmaz a hivatalos középárfolyamhoz képest – ez sokszor nagyobb tétel, mint a brókeri jutalék maga, mégis kevésbé feltűnő, mert nincs külön soron feltüntetve. Néhány szolgáltató kedvezőbb, piaci közeli árfolyamot kínál, mások jelentős haszonkulcsot érvényesítenek.
Ha forintban denominált (forintosított) befektetési alapba fektetsz, amely mögött külföldi eszközök állnak, a devizaátváltás költsége akkor is felmerül, csak az alapkezelő szintjén, és beépül az alap teljes költségmutatójába. Nagyobb, ritkábban ismételt átváltásokkal, illetve alacsony árfolyamrésű szolgáltató kiválasztásával csökkenthető ez a költségelem. Az alapok teljes költségterhelését a Díj-műhelyben tudod részletesen összehasonlítani.