Mit jelent?
Amikor egy alapba egyre több befektető pénze áramlik, a kezelt vagyon (angolul assets under management, AUM) nő. Ez elsőre pozitívnak tűnhet – nagyobb bizalom, nagyobb intézmény –, valójában azonban a méretnek komoly hatása van arra, hogyan tud az alapkezelő dolgozni a pénzzel. Egy kis, néhány milliárd forintos alap könnyen ki- és beszállhat kisebb, kevésbé likvid részvényekbe anélkül, hogy az árfolyamot érdemben elmozdítaná. Egy sok tíz- vagy százmilliárd forintos alap ugyanezt már nehezen teheti meg: egyetlen vételi vagy eladási megbízása is felviheti vagy leviheti az árfolyamot, ami rontja a végrehajtás minőségét.
Hogyan hat a teljesítményre?
A nagyobb méret előnye, hogy a fix költségek – adminisztráció, jogi háttér, kutatás – nagyobb vagyonon oszlanak el, ami elvben csökkentheti a teljes költséghányadot. A hátránya viszont az, hogy a legjobban teljesítő stratégiák gyakran kisebb, kevésbé követett piaci szegmensekben (például kis kapitalizációjú részvényeknél) találhatók, ahová nagy vagyonnal egyre nehezebb belépni anélkül, hogy a saját vásárlás felnyomná az árat. Ezért látni gyakran, hogy egy alap a kis mérete idején kiemelkedő hozamot ér el, majd ahogy híre megy és megnő a vagyona, a teljesítménye fokozatosan a piaci átlag felé konvergál. Ezt a jelenséget a szakirodalom is dokumentálja: a méret és a jövőbeli többlethozam gyakran fordítottan arányos, különösen kisebb piacokra vagy szűk szektorokra fókuszáló alapoknál.
Mire figyelj?
Ha egy alap vagyona rövid idő alatt sokszorosára nőtt, érdemes megnézni, hogy a stratégiája alkalmas-e a nagyobb méretre – például egy nagy, likvid piacokra fókuszáló globális részvényalapnál ez kevésbé kritikus, mint egy szűk, magyar kis- és középvállalati részvényekre szakosodott alapnál. Lásd még a kapacitáskorlát fogalmát, amely pontosan ezt a jelenséget írja le formálisan, és azt, hogy egyes alapkezelők ennek kezelésére időnként lezárják az alapot új befektetők elől.