Mit jelent?
A tőzsdei szezonalitás azt a megfigyelést takarja, hogy egyes historikus adatsorok szerint bizonyos hónapok vagy évszakok átlagosan eltérő hozamot hoztak a részvénypiacokon, mint más időszakok. Az egyik legismertebb, angolszász piacokon gyakran emlegetett mondás a Sell in May and go away, amely arra utal, hogy a nyári hónapok historikusan gyakran gyengébb tőzsdei teljesítményt hoztak egyes vizsgált időszakokban, mint az ősz-tavasz periódus. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek statisztikai megfigyelések adott múltbeli adatsorokon, nem törvényszerűségek, és piaconként, korszakonként eltérő mértékben (vagy egyáltalán nem) jelentkeztek.
Miért figyelnek rá mégis?
A szezonalitás rokon fogalom a naptári anomáliákkal: mindkettő azt vizsgálja, hogy a hozamok mennyire térnek el a véletlenszerűen várt szinttől adott naptári periódusokban, szemben azzal, amit a hatékony piacok elmélete jósolna. A szezonalitást gyakran magyarázzák strukturális, ciklikus tényezőkkel is - például a vállalati eredményszezonok időzítésével, az intézményi befektetők év végi portfólió-átrendezésével, vagy egyes szektorok esetében fogyasztási vagy időjárási ciklusokkal (mint a mezőgazdasági és energiapiacokon). Ezek a magyarázatok néha meggyőzőek, de utólagosan is könnyen megkonstruálhatók egy már megfigyelt mintázathoz.
Mire figyelj?
A legfontosabb óvatossági szempont, hogy egy historikus szezonális mintázat statisztikai véletlen is lehet, különösen ha sok lehetséges időszakot és sok piacot vizsgálnak meg utólag - ebben az esetben szinte biztos, hogy találnak néhány, a véletlennél erősebbnek tűnő mintázatot, anélkül hogy azok valóban kiaknázható jelenségek lennének. Emellett, ha egy szezonális hatás valóban létezett és széles körben ismertté vált, a piaci szereplők kereskedése idővel hajlamos elhalványítani azt, hiszen mindenki előre próbálja megjátszani. Ezért egy hosszú távú, józan befektetési stratégiának - amilyet például az Alapválasztó is segít összeállítani - nem érdemes naptári mintázatokra épülnie.