Mit jelent?
A repóügylet (angolul repurchase agreement, röviden repo) két lépésből álló tranzakció: az egyik fél (jellemzően bank vagy pénzügyi intézmény) értékpapírt – leggyakrabban állampapírt – ad el a másik félnek, egyúttal vállalva, hogy egy meghatározott jövőbeli időpontban, egy előre rögzített, valamivel magasabb áron visszavásárolja azt. A két ár közötti különbség adja a repókamatot, vagyis a hitel díját. Bár formailag adásvétel, gazdasági tartalmát tekintve a repó valójában rövid lejáratú, fedezett hitel: az eladó pénzhez jut, a vevő pedig az értékpapírt kapja fedezetként, biztosítékként a pénze mögé.
Hogyan működik?
Egy egyszerű példával: egy bank 1 milliárd forint névértékű állampapírt ad el egy másik banknak 995 millió forintért, azzal a megállapodással, hogy egy hét múlva 1 000 millió forintért visszavásárolja. A különbözet (5 millió forint) az egyhetes futamidőre jutó kamat. A repóügyletek jellemzően egynaposak ("overnight") vagy néhány hetesek, és a bankközi és jegybanki pénzpiac egyik alappillérét adják: a jegybankok (így a Magyar Nemzeti Bank is) gyakran repóügyleteken keresztül szabályozzák a bankrendszerben lévő likviditást és irányítják az irányadó kamatot. A fordított irányú tranzakciót – amikor valaki értékpapírt vesz azzal, hogy visszaadja – fordított repónak (reverse repo) nevezik.
Miért fontos?
A repópiac a pénzügyi rendszer "vérkeringésének" egyik csöve: bankok, alapok és más intézmények innen jutnak rövid távú, alacsony kockázatú finanszírozáshoz, illetve itt fektetik be a fölös likviditásukat biztonságosan, fedezett formában. A pénzpiaci alapok portfóliójában is gyakran szerepelnek repóügyletek, mert rövid futamidejű, viszonylag alacsony kockázatú, likvid eszközt jelentenek. A repóügylet rokon fogalma az értékpapír-kölcsönzés, amelynél szintén értékpapír cserél gazdát ideiglenesen, de más gazdasági céllal (pl. short pozíció fedezésére, nem finanszírozásra).