Szótár / Piacok és makró
Piacok és makró

Maginfláció

Más néven: core inflation

A maginfláció (angolul core inflation) a fogyasztói árindex egyik alváltozata, amiből kihagyják a legingatagabb tételeket - jellemzően az élelmiszer- és energiaárakat -, hogy tisztábban lássák az áremelkedés alapvető, tartós irányát.

Mit jelent?

A teljes fogyasztói árindexet sok olyan tétel is mozgatja, amelynek ára rövid távon nagyot ugorhat egy-egy időjárási sokk, aratási kiesés vagy nemzetközi olajár-mozgás miatt, majd ugyanolyan gyorsan vissza is eshet. A maginfláció ezeket a legvolatilisebb tételeket - jellemzően a nyers élelmiszereket és az energiát - kihagyja a számításból, így egy simább, kevésbé kilengő görbét ad, ami jobban tükrözi a gazdaság mélyebb, tartós áremelkedési trendjét.

Miért fontos?

A jegybankok gyakran a maginflációra figyelnek jobban, amikor a monetáris politikájukat alakítják, mert a teljes CPI-t érő átmeneti sokkokra (például egy egyszeri energiaár-ugrásra) nem érdemes kamatemeléssel reagálni, hiszen az a hatás magától is elmúlik. Ha viszont a maginfláció is tartósan magas, az azt jelzi, hogy az árnyomás szélesebb körű és mélyebben beépült a gazdaságba - ez már erősebb jelzés a jegybanki kamatdöntés számára.

Mire figyelj?

Ha a hírekben a teljes CPI és a maginfláció adata jelentősen eltér egymástól, érdemes megnézni, mi okozza a különbséget - ez sokat elárul arról, hogy átmeneti vagy tartós inflációs nyomásról van-e szó. Befektetőként a maginfláció trendje jobb támpontot ad a jövőbeli kamatpálya irányához, mint egy-egy havi CPI-meglepetés.

Kapcsolódó fogalmak