Mit jelent?
A likviditás azt fejezi ki, milyen gyorsan és milyen árveszteség nélkül lehet egy eszközt pénzzé tenni. A likviditási kockázat ennek a hiánya: amikor egy befektető el akarja adni a pozícióját, de vagy nincs elég vevő, vagy csak jelentős árengedmény mellett talál vevőt.
Befektetési alapoknál ez kétirányú kockázat. Egyrészt a portfólióban lévő eszközök (pl. illikvid eszközök, mint ingatlanok, tőzsdén nem jegyzett vállalati részesedések, vagy egyes vállalati kötvények) lehetnek nehezen eladhatók. Másrészt maga az alap is likviditási nyomás alá kerülhet, ha sok befektető akarja egyszerre visszaváltani a jegyeit, és az alapkezelőnek gyorsan kellene eszközöket értékesítenie a kifizetésekhez.
Miért fontos?
A likviditási kockázat különösen élesen jelentkezik piaci stressz idején: amikor mindenki egyszerre akar eladni, a vevők eltűnnek, és az árak akár aránytalanul nagyot is eshetnek. Ez az egyik fő oka annak, hogy egyes alaptípusok – például egyes ingatlanalapok – felfüggeszthetik a visszaváltást szélsőséges helyzetben, hogy megvédjék a bennmaradó befektetőket az elhamarkodott, veszteséges eszközértékesítéstől.
A nyilvános nyíltvégű befektetési alapoknak a szabályozás megköveteli, hogy portfóliójuk összhangban legyen a felkínált visszaváltási gyakorisággal – vagyis egy naponta visszaváltható alap nem tarthat túlzottan sok nehezen eladható eszközt. Ez a befektetővédelem egyik alappillére.
Mire figyelj?
Ha egy alap portfóliójában nagy súllyal szerepelnek kevésbé likvid eszközök (pl. kisebb tőzsdei kapitalizációjú részvények, feltörekvő piaci kötvények, ingatlan jellegű befektetések), érdemes tudatában lenni, hogy stresszhelyzetben a visszaváltás lassabb vagy kedvezőtlenebb áron történhet, mint megszokott piaci körülmények között.
A likviditási kockázatot érdemes összevetni a saját befektetési horizontoddal: minél hosszabb távra tudod nélkülözni a pénzt, annál kevésbé okoz gondot, ha egy alap kevésbé likvid eszközöket is tart. Az egyes alapok jellemzőinek áttekintéséhez jó kiindulópont az Alapszűrő.