Mit jelent?
Lebegő árfolyamrendszerben (angolul floating exchange rate) egy ország pénznemének a devizaárfolyamát a piaci szereplők kereslete és kínálata alakítja ki, folyamatosan, kereskedési időben. A jegybank ilyenkor jellemzően nem kötelezi el magát egy konkrét árfolyamszint vagy sáv védelmére, hanem hagyja, hogy a piac szabadon árazza a pénznemet.
Ez az ellentéte a rögzített árfolyamrendszernek, ahol a jegybank egy meghatározott szinten vagy szűk sávban tartja a devizát, akár aktív beavatkozással is. A valóságban sok ország – köztük hosszú ideje Magyarország is – a "tisztán lebegő" és a "teljesen rögzített" rendszer között helyezkedik el: a forint hivatalosan szabadon lebeg, de a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatpolitikáján és kommunikációján keresztül közvetve hatással van az árfolyam alakulására, extrém esetben pedig be is avatkozhat a piacon.
Miért fontos?
A lebegő árfolyamrendszer előnye, hogy a gazdaság automatikusan tud alkalmazkodni külső sokkokhoz: ha például csökken a külföldi kereslet a magyar exporttermékek iránt, a forint gyengülése önmagában versenyképesebbé teheti az exportot, anélkül hogy a jegybanknak be kellene avatkoznia. Hátránya viszont, hogy az árfolyam volatilisebb (ingadozóbb) lehet, ami bizonytalanságot okoz a külkereskedelemben és a devizahitelt felvevőknek vagy külföldi eszközbe fektetőknek.
A magyar befektető számára ez azt jelenti, hogy a forint árfolyama rövid távon is számottevően mozoghat a kamatkülönbözet, az infláció, a költségvetési egyenleg és a globális piaci hangulat hatására. Aki külföldi devizában denominált eszközt (pl. dollár- vagy euróalapú befektetési alapot) tart, ezt a kockázatot mindenképp érdemes figyelembe venni.