Mit jelent?
Egyösszegű befektetésnél a teljes tőkét egyszerre helyezed el, mondjuk egy befektetési alapban vagy részvényportfólióban. Rendszeres (fokozatos) befektetésnél ugyanezt az összeget kisebb részletekre bontod, és néhány hónapon vagy éven át folyamatosan fekteted be — ez lényegében a dollar-cost averaging elve, csak nem újonnan keletkező megtakarításra, hanem egy meglévő nagyobb összegre alkalmazva.
A kérdés nem elvi, hanem gyakorlati: melyik illik jobban a pénzügyi helyzetedhez és a kockázattűrésedhez?
Mire figyelj?
Történelmi adatok — főleg fejlett, hosszú távon emelkedő tőkepiacokon — azt mutatják, hogy statisztikailag az egyösszegű befektetés gyakrabban hoz jobb eredményt, egyszerűen azért, mert a piacok több időt töltenek emelkedő, mint eső trendben. Aki fokozatosan fektet be, egy ideig készpénzben vagy alacsony hozamú eszközben tartja a maradék tőkét, ami lemaradást jelenthet.
Ugyanakkor a fokozatos befektetés csökkenti a piaci időzítés csapdájának kockázatát: ha rögtön egy nagy esés előtt fektetsz be mindent egyben, az érzelmileg és pénzügyileg is nehezebb helyzet, mint ha csak a tőke egy része van kitéve az első visszaesésnek. Sokaknak megéri feláldozni egy kis várható hozamot a nyugodtabb éjszakai alvásért.
Példa
Képzelj el egy 6 millió forintos örökséget. Ha egyben fekteted be egy vegyes alapba, és a piac utána azonnal 15 százalékot esik, a teljes tőkéd értéke egyszerre csökken. Ha ehelyett 6 hónapon át havi 1 millió forintot fektetsz be, csak a már befektetett rész van kitéve az esésnek — a maradék még készpénzben várja a sorát, és alacsonyabb áron vásárolhatsz belőle.
Egy gyakori kompromisszum: a tőke felét azonnal befekteted, a másik felét pedig 6-12 hónap alatt, fokozatosan adagolod be. Ez a döntés mindig egyéni — érdemes független tanácsadóval vagy az Alapválasztó kérdőívvel átgondolni, mennyi kockázatot bírsz el.