Mit jelent?
Az 50-30-20 szabály szerint a havi nettó jövedelmedet három nagy kategóriába osztod. Az 50% a szükségletekre megy: lakhatás, rezsi, élelmiszer, közlekedés, biztosítások – vagyis mindaz, amit nem tudsz elhagyni. A 30% a vágyakra jut: étterem, utazás, hobbi, szórakozás, azaz olyan kiadások, amelyek javítják az életminőséged, de nem létfontosságúak. A maradék 20% pedig megtakarításra és adósságtörlesztésre van fenntartva – ide tartozik a vesztartalek építése, a nyugdíjcélú félretétel és a hiteltörlesztés a minimum felett.
A szabályt Elizabeth Warren amerikai szenátor és lánya népszerűsítette egy pénzügyi könyvben, és azóta világszerte elterjedt egyszerűsége miatt – nem igényel tételes nyilvántartást, csak három nagy vödröt.
Hogyan alkalmazd?
Kezdd azzal, hogy megnézed a nettó (adózás utáni) havi jövedelmedet, és ehhez viszonyítod a három kategóriát. Ha a szükségleteid meghaladják az 50%-ot – ami sokaknál, különösen magas lakhatási költségek mellett, gyakori –, ez nem katasztrófa, csak jelzés, hogy a másik két kategóriát kell arányosan szűkíteni, vagy hosszabb távon a lakhatási kiadáson kell faragni.
A szabály jó kiindulópont a havi-koltsegvetes elkészítéséhez, de nem szent tehén: aki gyorsabban akar penzugyi-fuggetlensegget elérni, gyakran tudatosan tolja el az arányt a megtakarítás javára, akár 30-40%-ra is. A 20%-os megtakarítási sávon belül érdemes elkülöníteni, mekkora rész megy rövid távú tartalékba, és mekkora hosszú távú, például alapokba fektetett célra.
Mire figyelj?
A szabály átlagos, közepes jövedelmű háztartásokra lett kitalálva – nagyon alacsony jövedelemnél a szükségletek aránya reálisan meghaladhatja az 50%-ot, magas jövedelemnél pedig érdemes a megtakarítási arányt jóval 20% fölé tolni, mert az életszínvonal-emelkedés nem indokolja automatikusan a vágyak arányos növelését. Használd tájékozódási pontnak, ne merev előírásnak.